Neked mi működik?

Hány problémát hozol létre az életedben azért, hogy beilleszkedhess? Hogy ne legyél túl sok? Hogy elviselhető legyél a környezeted számára?

Elengednéd most ezeket?

Sokan sokfélék vagyunk. Vannak, akik szeretik az állandóságot, jellemzően elégedettek a leosztott lapokkal, gond nélkül teljesítik a nekik kijelölt szerepeket akár egy életen át. Mások a változatosságot kedvelik, örökké nyugtalanok, mindig többre vágynak, a pörgés élteti őket, 600 dologba belefognak, amiknek lehet, hogy ráadásul semmi köze egymáshoz.

Én egyértelműen az utóbbiak közé tartozom, bár belátom, ezzel lehet, hogy néha kiverem a biztosítékot másoknál. Volt, hogy megkaptam, hogy nekem semmi sem jó, állandóan csak elégedetlen vagyok. Egy időre el is hittem, hogy ez valami negatív attitűd és alaposan el vagyok cseszve. Akkor kifejezetten fájt az az ítélet, amit kivülről kaptam, mégis elhittem és onnantól kezdve belülről tápláltam. Próbáltam hát jó, megfelelő lenni, megtalálni, kitalálni, hogy mi lehet az az egy, maximum 2 dolog, ami nekem örömet okoz, amit szívesen csinálok, de nem múködött. Teljesen motiválatlanná és életunttá váltam, tudattalanul nekiálltam problémákat gyártani, hogy ne "unatkozzak".

Csak az utóbbi időben kezdtem felfedezni, hogy mi van, ha egyik "kategóriával" sincs baj. Ha az is oké, ha valaki nyugis, nekem azonban nem muszáj magamra húzni valamit, ami nem én vagyok és nem kell elnyomnom valamit, ami viszont igen. Ha lehetek én egyszerre akár sok minden, csinálhatok látszólag nem összefüggő dolgokat, és egyáltalán nem szükségszerű, hogy ezek egymás rovására történjenek. Ha mindig van tovább és mindig hozzáadhatok újabb témákat az életemhez.

És hogy miért írtam most ezt? Az elmúlt pár napom nagyon sűrű volt, sok szálat, külónböző témákat kellett kézben tartanom, időben odaérni mindenhova. A hét elején nagyon féltem attól, hogy ez menni fog-e. Aztán mikor újabb csavarokat vett a történet és még komplikáltabbá vált az egész, még számomra is meglepő hatékonyságra tudtam kapcsolni és rájöttem, hogy nem félelmet, hanem izgatottságot éreztem már a hét elején is. Vicces volt felismerni, hogy míg lehet, hogy néhányan ettől kiakadtak volna, én ezzel kezdtem igazán elemembe kerülni. Rádöbbentem, hogy nekem sokkal inkább lételemem a pörgés, a nyüzsgés, a kihívások, mint azt valaha gondoltam. Hirtelen a mostanában meglévő állandó fázósságom is eltűnt, kirobbanóan jó kedvűvé és lendületessé váltam. Azt a teremtő erőt, amivel rendelkezek, végre be tudtam csatornázni valahova, ahelyett, hogy magam ellen fordítottam volna.

És mivel már nem a problémagyártás-megoldás köröket szeretném tovább futni, jön a következő kérdés: mit adhatok még az életemhez, mit teremthetek, mivé, kivé kell válnom, hogy az energiáimmal az élet pezsgését hozzam létre?

Ha pedig Te, kedves Olvasó szintén Magadra ismertél a fenti sorokban, tudd, hogy nincs Veled semmi baj. Merj beleállni az ÉLETEDbe és még többet befogadni abból az AJÁNDÉKból, aki valójában VAGY!

Ölellek,

Orsi