Hogyan működnek a kérdések?

Gyakran említem, hogy kérdéseket teszek fel. Ezek a kérdések azonban nem úgy működnek, mint ahogy a hétköznapokban megszoktuk, nem várjuk sem magunktól, sem mástól, hogy azonnal valami jól átgondolt, jól megfogalmazott, "okos" választ adjon rájuk. Hiszen ha az eszünkkel mindent meg tudnánk oldani, már régen megtettük volna, igaz? Na de akkor mégis mi értelme ennek az egésznek? Mutatom:

Tavaly több soron hirdettem Bars tanfolyamot, de ezek látszólag nem voltak igazán nagy forgalmú események, így az idén még nem forszíroztam ezt a dolgot. Talán kicsit bele is mentem az önítélkezésbe, önsajnálatba, a "jajj de szerencsétlen és béna vagyok és ez lehet, hogy mégsem nekem való" sztoriba. Mélyen belül azonban mégiscsak ott mocorgott a vágy arra, hogy ezen változtassak, hogy elkezdjem ebben a formában is megmutatni azt, amit, ahogy csak én tudok. Elkezdtem hát kérdéseket feltenni. Milyen életet szeretnék 5-10-100 év múlva? Mi az, amit látni szeretnék a világban? Mi az, amit teremteni szeretnék? Mi működne nekem? Mit kér tőlem az esemény? Hol vannak azok az emberek, akik számára most a legnagyobb hozzájárulás lehetek? Rájöttem, hogy tavaly totálisan leszűkítettem a kört, kizárólag a saját tündéri kezelőhelyiségemben gondolkodtam, vagy maximum Baján az anyukámék házában. Épp ezért, most félretettem az összes nézőpontomat a területi korlátokról és hajlandóvá váltam fizetni akár terembérletért, utazási költségért is, hajlandó lettem vállalni annak a kényelmetlenségét, hogy talán napokra elmegyek megint itthonról. Utóbbi azért izgi, mert eddig nagyon nehezen mozdultam még családdal is, nemhogy egyedül, szeretek itthon lenni, egyébként meg fix nézőpontom volt magamról, hogy az én jogosítványom csak a saját autómra szól, kizárólag a város határán belülre :D

No de visszakanyarodva, feltettem a kérdéseket és 1 héten belül megjelent egy program lehetőség, ahova tegnap mentem volna egy másik városba. Ezt a programot végül a szervező lemondta, de én valahogy tőlem szokatlan módon erős késztetést éreztem, hogy akkor valami mást kitaláljak, ahova család nélkül megyek. Adódott is két újabb ötlet. Az egyikre ráadásul egy kedves ismerősömhöz csatlakozva mentem volna, én mégis a  másikat választottam, ami ellen látszólag több észérv szólhatott volna.

Így keveredtem el Tőserdőre az Ökoturisztikai Központba egy csodás élményfestésre. A nap azonnal kézzelfogható eredménye a fenti kép lett. :) Kaptam azonban itt mást is, amire egyáltalán nem számítottam. Alighogy leparkoltam, bevillant,  hogy milyen jó lenne itt Bars tanfolyamot tartani. :) Hatalmas a tér, fák, víz, a madarak szinte kiabálva hirdetik az ÉLETET, mindeközben parkolási lehetőség és mosdó is van. A Központ programszervezőjével már beszéltem a légkondicionált terem esetleges bérletéről is. Minél inkább megengedésbe kerültem bármilyen verzióval, minél kevésbé akartam már kontrollálni és tökéletesre kitalálni a tanfolyami koreográfiát, annál több, újabb, nagyszerűbb ötlet mutatta meg magát, amik eddig nem is tudom, hogy miért nem jutottak eszembe. Külön vicces volt, hogy már csak hazafelé vezetés közben döbbentem rá, hogy miért éreztem azt, hogy valahova mindenképpen mennem kell, miért pont ezt a programot választottam ki az alternatívák közül ( annak ellenére, hogy ezt a képet máskor Baján is lett volna már alkalmam megfesteni és akkor nem hívott ilyen intenzitással). AZ UNIVERZUM VÁLASZOLNI KÍVÁNT A KÉRDÉSEMRE. 

Te milyen életet szeretnél 5-10-100 év múlva? Hajlandó vagy kérdéseket feltenni? Hajlandó vagy bármit befogadni? Hajlandó vagy észrevenni a megjelenő lehetőségeket? Hajlandó vagy totálisan irracionális választásokat is hozni? Hajlandó vagy megengedni bárkinek, hogy ne értsen Veled egyet, ne értsen Téged? Hajlandó vagy vállalni akár a kényelmetlenségeket is, hogy egy nagyszerűbb jövőt hozz létre?

Ölellek,

Orsi